Chapter VIII.

Üdvözlet! 

Nem is húzom sokáig az időt, mindössze annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm! Köszönöm, hogy itt vagytok nekem, és olvassátok eme agyszüleményemet. Nagyon sokat jelent.

Millió ölelés,

P. 

•••

M

ásnap furcsa dolog történt. Egy kívülálló sétált végig az ügynökség épületén. Adam rá tudta venni az öltönyösöket, hogy engedjék őt is segíteni.

- Öregem, én is ott voltam! Láttam, vagyis épp hogy nem láttam, de éreztem, mivel álltok szemben! És ez nem csak a Hercegnőről szól, hanem New York összes lakójáról! – érvelt a fiatalember Marcusnak, aki végül rábólintott.

Végül a kis konferenciateremben foglaltak helyet. Greg beüzemelte a hordozható számítógépet, és felvette a videókapcsolatot Jenniferrel, aki még mindig a Hercegnővel volt a lakosztályban. Úgy döntöttek, ez a legbiztonságosabb módja a megbeszélésnek, hiszen a Hercegnőt semmiképp nem lehetett egyedül otthagyni, főleg nem most. Az eltűnések folytatódtak, előző éjjel is eltűnt egy huszonnyolc éves vörös hajú hölgy. Smith gyanította, hogy ez már nem véletlen.

- Először csak random választották ki az áldozatokat, később a nem már megegyezett. Most már a hajszín is. Olyan, mintha először ők maguk sem tudták, kit keresnek, ám most már pontosabb képük van. Idő kérdése, mikor találják meg a megfelelő személyt.

Ekkor Alice nyitott be a szobába.

- Bocs az zavarásért, főnök, a rendőrségtől keresnek.

- Azonnal megyek. Fiúk… És Jennifer – intett a képernyő felé – remélem, mire visszaérek, már lesz valami használható ötletkezdemény.

- Mi is – hangzott a válasz.

A rendőrfőnök idegesen topogott a titkosügynök irodája előtt. Mikor megpillantotta a közeledő férfit, arca egy pillanatra felvirult. Smith kézfogásra nyújtotta a kezét.

- Jó téged újra látni.

- Téged is. De a híreknek már nem fogsz ennyire örülni.

Mr Smith elkomorult. Lenyomta az ajtó kilincsét, és beinvitálta régi barátját.

- Mi a helyzet? – kérdezte, miután helyet foglalt az asztala mögött.

A rendőrfőnök vett egy mély levegőt, és belekezdett.

 - …Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nincs más megoldás – mondta végül, miután elmesélte a polgármesternél lejátszódott jelenetet.

- Nem tudom hova elküldeni! – fakadt ki a titkosügynök.

- New Yorkban nem maradhat – jelentette ki a másik férfi véglegesen.

A következő pár percben egyikőjük sem szólalt meg. A lehetőségeket latolgatták. A titkosügynök az asztalon dobolt, miközben egy gondolat körvonalazódott a fejében.

- Ez őrület – motyogta Smith az orra alatt.

- Tudod, van egy olyan érzésem, hogy többet tudsz, mint amit elmondasz. És ha így van, és nem akarsz beavatni, megértem.

- Gyere – pattant fel a másik, és intett a férfinek, aki meglepődve követte.

A konferenciateremben addigra parázs vita robbant ki. A bővített csapat két részre szakadt. Marcus, Jennifer és a Hercegnő a kivárás mellett álltak. Ezzel szemben Greg és Adam nyomozást akartak indítani.

- Olyan nincs, hogy nincs egy főhadiszállásuk! – kardoskodott Adam ötlete mellett Greg.

- Hipp-hopp megtaláljuk, és lecsapunk rájuk! – tette hozzá a barátja.

A többiek a fejüket csóválták.

- Nektek kéne a legjobban tudni, hogy lehetetlen elkapni őket – mondta Jennifer, miközben a Hercegnő a háttérben járkált fel és alá.

- Az elmondásotok alapján Árnyakat használ. Azok gonosz kis lények. Nincs meghatározható testük, csak füstszerű foltok… Innen is kapták a nevüket. Velejéig romlott egy társaság.

- Miért álltak Négus mellé? – érdeklődött Marcus. Az egész beszélgetés alatt ritkán szólalt meg, de mikor igen, a legfontosabb kérdéseket tette fel.

- Mert Négus gonosz – felelt a Hercegnő egyszerűen. – És az ő természetükben benne van, hogy ezt felismerik, és ebből élnek meg.

Smith ekkor sétált be a rendőrfőnökkel.

- Egy kis figyelmet kérek. Van egy tervem – jelentette ki, mire a terem elcsendesült.

- A polgármester nyilvánvalóan Négus mellé állt, és a rendőrséget is szeretné átcsábítani. És mi pontosan ezt fogjuk megadni neki... Nincs kérdés a végéig!!

A már nyíló ajkak becsukódtak.

- Tehát. A helyi erők átállnak a Sötét Oldalra, de csak látszólag. A látszat-nyomozással megnyugtatjuk a vezetőket, miközben van időnk evakuálni a Hercegnőt, egészen egy másik dimenzióig. Hogyan lehet dimenziót ugrani?

- Attól függ, hova akarunk menni, és meddig kell kinyitni a Kaput – válaszolt a nő. A rendőrfőnök csak pislogott. Adam nem tűnt túl meglepettnek.

- Mi a legközelebbi és legbiztonságosabb dimenzió?

- A Béke Dimenzió pont itt van mellettünk – mondta a Hercegnő, kis gondolkodás után - Elméletileg bármilyen fegyveres harc be van tiltva az egész dimenzióban, de nem hiszem, hogy ez Négust meg fogja hatni. Viszont az ott élő kevert népesség azért költözött oda, mert nyugalomra vágytak, és ezt meg is fogják védeni.

- Hogy jutunk oda? – kérdezték többen is egyszerre.

- Valakinek az Elosztóból ki kell nyitnia az oda vezető Kaput.

Akármilyen egyszerűen hangzott a mondat, mindenki sejtette, hogy ennél bonyolultabb a folyamat. Mint kiderült, a Central Park egyik műemlékfája az Elosztó. A Kapu pedig a park másik felében található, amin a Hercegnőék is érkeztek pár hónapja. A csavar ott van, hogy attól függetlenül, hogy a Kapu lassan csukódik, fizikailag képtelenség a fától odaérni.

- Oké, akkor szükségünk lesz még egy személyre – gondolkozott Marcus hangosan. A tekintete Adamre villant. Ám abban a pillanatban megszólalt a rendőrfőnök.

- Howell.

- Ki? – kérdezte Smith.

- Howell. Most végzett, mindenhez ért, egyszerűen zseni a srác. És gyors. Valaki a csapatodból megmutathatja neki, hogyan kell csinálni, hogyan kell kinyitni ezt a kaput, és ő nyitva tartja, amíg a mindenki át nem ér.

A csapat összenézett. Végül Greg tette fel a kérdést:

- És megbízható?

- Teljes mértékben. Kezeskedem érte.

- Bevesszük – jelentette ki Jennifer.