A sárga autó

Üdvözlet, Drágáim! 

Maradjunk annyiban, hogy azok a novellák inkább egypercesek, de úgy érzem ez semmit nem fog levonni az értékükből. 
Meg is hoztam az elsőt, amiről nekem Stephen King Rémálmok és lidércek c. novellakötete jut eszembe. Persze az enyém meg se közelíti a mester munkásságát, de oda se neki. Hogy aput idézzem: "Ez nem mond el semmit, de mégis van benne valami..."
Még annyit szeretnék mondani, hogy egyes szám első személyben van írva, pontosan azért, hogy még jobban bele tudjátok magatok képzelni a helyzetbe. :) 

Millió ölelés,
P. 

•••

Egy sárga autó dudált a ház előtt.

Nem szokatlan, hogy valaki rátenyerel a kormányra így délután négy körül. Már-már fel se tűnik. Azt is csak azért tudtam, hogy sárga volt, mert épp kipillantottam az ablakon, mikor megszólalt a vijjogó hang. Szerencsére hamar el is halt, amikor a két szinttel feljebb lakó Gábor kirontott a lépcsőház ajtaján, és beugrott a kocsiba. Érdekes, nem is hallottam, ahogy lefut a lépcsőn, merengtem. De aztán a konyhában kattant a kenyérpirító, és az uzsonnám hívogató illata minden mást kizárt a fejemből. Csak később, este az ágyban jutott eszembe, hogy lehet, hogy a srác a közelben várakozott, azért ért oda olyan gyorsan.

Legközelebb két nap múlva láttam a sárga autót. A közértben voltam vásárolni, és mikor befordultam az utcába, ott állt, ahol utoljára láttam. Sötétített ablakai voltak, ami meglehetősen komikusan hatott, tekintve a járgány szokatlan színét. Sajnos nem volt túl sok időm töprengeni, ugyanis a ház ajtaján Gábor sétált ki. Tekintetét mereven előre szegezte, nem nézett körül a járdán, és se szó, se beszéd, beszállt a sárgaság hátsó ülésére. Az autó felbőgött, és besorolt a gyér forgalomba. Tuti, hogy meg volt buherálva, mondta mellettem egy fiú a haverjának.

A helyzet annyira szürreális volt, hogy még napok múltán is eszembe jutott az a furcsa, gyomorforgató érzés, ami elkapott, mikor láttam a magas, szőkésbarna hajú, hallgatag fiatalembert beszállni a sárga autóba.

Soha többet nem hallottunk Gáborról.