Üdv újra itt!
Ismét péntek, ismét Tűzön-vízen át. Köszönöm az első fejezethez a visszajelzéseket, nagyon sokat jelent! És itt a második fejezet, ami remélem éppen annyira elnyeri a tetszéseteket, mint az előző.
Millió ölelés,
P.
•••
T
|
izenhárom órakor
a csapat a mélygarázs D-szekciójában várakozott a két hatalmas sötét autó
mellett. Csak ők tartózkodtak a parkolóban, ami dugig volt különböző méretű és
márkájú kocsikkal. A betonpadlót sötét gumicsíkok díszítették. A D betűt
ábrázoló tábla fényesen csillogott az egyik tartóoszlopon. Valahol a távolban
egy neoncső éppen megadta magát, és zavaró hangot adva villogott. Hűvös volt, a
kilélegzett levegő fehér kristályokká merevedett. A társaság mindegyik tagja vastag,
fekete szövetkabátot viselt, Marcuson még sapka is volt. Kabátjának belső
zsebében ott lapult a kilenc milliméteres, csakúgy, mint Gregében és
Jenniferében.
A
csendet a lift közeledése szakította meg. A megérkezését jelző csengő hang után
magányos léptek zaja hallatszott. Mr Smith volt az. Öt perc késéssel érkezett,
ami miatt most kínosan szabadkozott.
- Ugyan, főnök,
hagyja csak – intette le Greg. – Inkább lássunk munkához. Először is kell egy
kép a hölgyről.
- Mi? Ja, egy
fotó. Az nincs.
- Hogy érti,
hogy nincs?! – háborodott fel Marcus. – Hogyan fogjuk akkor felismerni?
- Hidd el, tudni fogod – válaszolta Mr Smith
titokzatosan.
- Oké, nekem is van egy kérdésem: miért mi?
Azt mondta, az előző testőröktől kell átvennünk a Hercegnőt. Miért nem tudják
tovább védeni ők? – érdeklődött Jennifer.
- Azt nem áll módomban közölni – felelt
diplomatikusan a férfi.
- Akkor van valami információja, amit meg is
oszthat velünk? – kérdezte Greg nem túl udvariasan, amiért meg is fizetett.
- Igen, Mr Allen. Azt biztosan tudom, hogy
még mindig én vagyok a főnöke, szóval vegyen vissza, vagy kényszerpihenőre
küldöm.
Mindezt Mr Smith nyugodt hangon mondta, ami
még fenyegetőbbé tette ajánlatát.
- Bocsánat – hunyászkodott is meg a címzett.
Smith megnyugtatólag biccentett.
- Megértem. Én is ideges lennék ha ennyire
kevés dolgot közölnének velem egy bevetés előtt. De meg kell értenetek, minél
kevesebbet tudtok, annál jobb.
- Ki ez a Hercegnő? Miért ilyen különleges?
– tette fel a kérdést Marcus, szinte választ sem várva.
- Nagyon nagy hatalma van. De aki üldözi,
annak még nagyobb. És higgyétek el, nagyon nem szeretnétek, hogy ez az üldöző
el is kapja.
- Ha rajtunk múlik, nem is fogja –
jelentette ki Jennifer sziklaszilárdan. A búskomor hangulat ezzel tova is
röppent, és helyette Mr Smith hangja töltötte be a teret, ahogy gyorsan
felvázolta a tervet.
- Sok szerencsét, srácok. A lakosztályban
találkozunk – búcsúzott el Smith a csapattól. Kocsiajtók csapódása hallatszott,
majd felbúgtak a motorok, és a két autó elindult a Central Park felé.
A terepjáró ment elől, mögötte
szorosan haladt a BMW.
- Nem tetszik ez nekem – szűrte a foga
között Greg, szemét az útra szegezve.
- Tudom – sóhajtott a mellette ülő Jennifer.
– Nekem sem.
- Olyan bonyolult lett volna elmondani
legalább annyit, hogy melyik ország előkelősége a nő? – dühöngött tovább Greg.
Társa elnyomott egy mosolyt.
- Most már csak nő? A garázsban még hölgy
volt – cukkolta a másikat.
- Változnak a dolgok. Amíg nem tudunk róla
többet, addig nő marad.
- Te, mi van, ha valójában egy külföldi
híresség, akinek csak a művészneve Hercegnő? – kérdezte hirtelen Jennifer. Greg
felnevetett.
- Nekem is hasonló jutott az eszembe –
vallotta be, még mindig nevetve.
- Lassíts, közeledünk – váltott komolyra a
nő, ahogy feltűntek a betondzsungel mögött New York tüdejének fái. A kabátja
gallérjához nyúlt, és beleszólt az arra erősített mikrofonba.
- Mindjárt ott vagyunk. Mi megállunk egy
utcával arrébb, te menj egy kört, csekkold le a terepet – adta ki az utasítást.
- Oké, rajta vagyok – válaszolta Marcus.
Greg leparkolt, majd figyelték, ahogy a BMW elhúz mellettük. Pár perc múlva
meghallották a fülesükben Marcus hangját:
- Minden tiszta.
Greg kérdőn nézett Jenniferre. A nő
bólintott. A Nissan kikanyarodott az útra. Az ideiglenes sofőr a megjelölt
találkozási ponthoz legközelebbi helyen állította le az autót.
- Kimegyek, körülnézek.
- Vigyázz magadra!
Jennifer biccentett, és kiszállt az autóból.
Besietett a kapun, majd a víztároló felé vette az irányt. Hamar odaért.
Körbenézett, de nem látott semmi gyanúsat. Rápillantott az órájára. 13:59.
- Még egy perc – suttogta a mikrofonba.
Válaszul két ideges morgást kapott. A szél harangzúgást hozott magával. Itt az
idő. Épphogy elhalt a kongás, mikor Marcus jelentést tett egy jelzés nélküli
kisteherautóról. A csapat másik két tagja feszülten figyelt és várt, ám az
említett jármű téves riasztásnak bizonyult.
- A rosseb egye meg – morgolódott Greg.
Jennifer elhúzta a száját. Tekintetével végigpásztázta a parkot. Hol lehetnek?
Egy kéz kocogtatta meg
Jennifer vállát. A nő villámgyorsan megfordult, és szembe találta magát két
vörös hajú idegennel. Akár testvérek is lehetnének, futott át az agyán. Ám ha
behatolóbban megvizsgálta őket, észrevette, hogy a nőnek sötétzöld szeme van, a
férfinek viszont inkább kékes. Persze ez nem jelent semmit, figyelmeztette
magát.
- Jennifer Hope Black? – szólította meg a
férfi.
- Igen.
- Bemutatom a Hercegnőt.
A nevezett elmosolyodott, és kezét
nyújtotta.
- Örülök, hogy megismerhetem, Miss Black.
Jennifer zavartan mosolygott. Védencük
teljesen elkápráztatta. Fiatal kinézete ellenére szörnyen nagy tudás és hatalom
áradt belőle.
Végül Gregory hangja mentette ki. A férfi
megunta a várakozást, és rászólt Jennifer fülére.
- Hé, minden OK?
A titkosügynök a füléhez kapott, és a
kabátján lévő mikrofonhoz nyúlt:
- Azonnal megyünk, legyetek készenlétben.
A parancs leadása után a Hercegnő
kísérőjéhez fordult.
- Innentől átvesszük.
A férfi megragadta Jennifer kezét, és
közelebb lépett hozzá. Nagyon vigyázzanak rá, hallotta. A nő bólintott, majd
hátralépett.
- Menjünk.
A két nő sietősen a park kijárata felé vette
az irányt. Próbáltak beleolvadni a tömegbe. Ahogy kiértek, a semmiből egy férfi
ugrott eléjük. Jennifer majdnem behúzott neki egyet, mikor rájött, hogy csak
Greg az.
- Gyerünk, erre.
Mint kiderült, a férfi átparkolt egy másik
helyre, a biztonság kedvéért. Ahogy elérték a Nissant, Greg szélesre tárja a
hátsó ajtót és felsegíti a Hercegnőt. Mikor be akarja csukni az ajtót, Jennifer
elkapja a kezét.
- Hátulra ülök.
Greg védekezően emelte fel karjait, aztán
gyorsan beugrott a kormány mögé. Jennifer a Hercegnő mellé telepedett le, majd
a mikrofonhoz nyúlt:
- Marcus?
- Minden tiszta – hangozott a válasz a ki
nem mondott kérdésre.
- Mehetünk – adta ki a parancsot Jennifer.

Kedves P.!
VálaszTörlésHm, nagyon titokzatos vagy! Bár mit is vártam a 2. fejezettől? Én sem tettem volna másképp. Kíváncsi vagyok, hogy a trió ezek után mit tud majd kideríteni a Hercegnőről. Gondolom - és remélem -, hogy a követekzőkben Jennifer tud majd beszélni a lánnyal/nővel. A helyedben róla részletesebb leírást adnék. Például engem érdekelne, mit visel, mert az ugyebár sokat mond a kulturáról, de az is lehet, hogy ezt szándékosan hallgattad el... Mindegy is, egyelőre tartod a hosszot és az izgalmat is fenntartottad. Érdeklődve várom, mi lesz itt!
Ölel, FantasyGirl
Drága FantasyGirl!
TörlésUgye-ugye, nem csak Neked megy ez! ;) Bizony a Hercegnő kiléte fontos kérdés lesz, mindannyian megpróbálkoznak majd megszerezni/kitalálni az információt. Nos, a kedvedért majd becsempészek valahova egy kis leírást róla, de nem fogtok sokra menni vele. :D
Köszönöm véleményezésed!
Milliószor ölel,
P.