Üdvözlet, drága Olvasók!
Ne haragudjatok a késésért, az igazat megvallva magamnak okoztam plusz munkát, ugyanis utolsó pillanatban megváltoztattam a fejezet utolsó két bekezdését, és kreáltam egy új szereplőt, akit a Szereplők modul alatt meg is tudtok tekinteni. (De el a kezekkel!)
Úgy gondoltam, Marcus és Greg is megérdemelnek egy kis rivaldafényt, szóval a mai részben velük ismerkedünk meg egy kicsit jobban.
Véleményeiteket még mindig szívesen fogadom! ;)
Kellemes olvasást!
Millió ölelés,
P.
•••
M
|
arcus miután elhagyta a lakosztályt,
visszavitte a kocsit az ügynökség garázsába. A portán megérdeklődte, hogy
Gregory bent van-e még. A nemleges választ követően a férfi hazament saját kis
garzonlakásába. Rendelt egy pizzát, s míg az kiérkezett, lezuhanyozott. Hosszan
masszíroztatta a hátát a forró vízzel, megpróbálta kigőzölni a nap problémáit a
fejéből, de nem járt sikerrel. Így amikor lehuppant a kényelmes foteljába, ott
vette fel a magánpárbeszédének fonalát, ahol abbahagyta. Régi megszokása volt,
hogy gondolatait dialógusba foglalja. Úgy gondolta, ezzel a folyamattal a
probléma mindegyik oldalát meg tudja vizsgálni egy képzeletbeli mikroszkóp
alatt. Maga elé vette a laptopját, és miközben a sonkás pizzáját falatozta,
beindított egy újabb keresést a Hercegnőre. Két hónapja ezen dolgozott. Már
majdnem minden lehetséges adatbázist átvizsgált, de nem talált semmit – még egy
apró feljegyzést sem – a vörös hajú szépségről. Végül feladta, és ágyba bújt. A
gépet azért bekapcsolva hagyta.
Mindeközben Greg a Keleti 39.
utca egyik bárjában múlatta az időt. Barátnőjét várta, Clary-t, aki szokás
szerint késett. Mikor végül belibbent az ajtón, mindenki felé fordult. Clarissa
egy modellalkatú, szőke hölgy volt, igéző kék szemekkel. Gregnek két hónapjába
tellett, hogy meghódítsa, ám a varázs hamar elmúlt. Igazából minden
kapcsolatával ez történt. Megszerezte magának a nőt, majd pár hét múlva már nem
érzett iránta semmit. Az ügynökségnél volt, aki nőfalónak vagy szívtörőnek
„becézte” a férfit, de barátai és közeli munkatársai tudták, hogy ez nem igaz,
akkor is, mikor maga Greg is elbizonytalanodott. Sosem tudta kitalálni, miért
csinálja ezt. Az érzések furcsák.
Clary a pult mellett elhaladva
rendelt magának egy Martinit, és most azzal közeledett a bokszban ücsörgő
férfihez. Greg udvariasan felállt, és egy csókot lehelt a nő halványrózsaszín
ajkaira. A viszonzás akkor sem lehetett volna hűvösebb, ha az Antarktiszon
vannak.
- Milyen napod volt? – érdeklődött a férfi.
Clary meghúzta a vállát, és belekortyolt az italába.
- Felhívott az NYC Modellügynökség. Behívtak
egy fotózásra.
- Ez remek!
A nő elmosolyodott.
- Igen, az – vallotta be
- Mi ez a nyugalom? Nem örülsz?
- Ne hülyéskedj, persze, hogy örülök. Ez
volt minden álmom! Viszont beszélnünk kell – jelentette be komolyan Clary.
Greget kirázta hideg. Tudta, mi jön ez után
a mondat után, és szeretett volna túllenni rajta.
- Miről is? – kérdezte tettetve.
- Rólunk. A kapcsolatunkról. Sosincs időd
rám! Vagy túlórázol, vagy a csapatoddal vagy, vagy nem is tudom, merre jársz.
- Most itt vagyok.
- Igen, látom – jegyezte meg keserűen a nő.
Nem volt türelme a férfi fanyar humorára.
- Nézd, Clary, nagyon fontos vagy nekem, ezt
ne feledd el. Viszont a munkám is az, főleg most.
- Sajnálom, Greg. Ennyi volt.
A férfi hátradőlt. Mellkasában hirtelen
betölthetetlen üresség támadt. De aztán szemügyre vette a vele szemben ülő nőt,
és rájött, hogy nem ő fog hiányozni, hanem az érzés, hogy van valakije. Valaki,
aki ott van mellette, valaki, akivel kalandokat élhet át, valaki, aki megérti
őt. Valaki, akire vigyázhat. Clary egyik sem volt.
Az este éjjelbe fordult, a bár
kiürült. Greg a pultnál üldögélt, egyedül. Egy pohár Bourbont kortyolgatott, és
az élet elcseszettségén gondolkodott, mikor a mellette lévő székre lehuppant
egy fiatalember. Divatosan volt felöltözve, talán túlságosan is. Barna bőrcipő,
szörnyen szűk fekete nadrág, végig felgombolt pöttyös ing, fekete keretes
szemüveg. Szája barátságos mosolyra húzódott, ahogy végigmerte Greget, és
beletúrt, dús, göndör, barna hajába.
- Szia, Adam vagyok – mutatkozott be.
- Greg.
Ezután hallgatásba burkolóztak. Egyikőjük sem
tudta, hogyan törje meg a csendet, ami Adam számára egy teljesen új érzés volt.
Általában mindig tudta, mit mondjon. Ő volt a parti közepe, az állandó vidámság
megtestesítője. Minden őrültségben benne volt. Ám Gregben volt valami
szokatlan.
Egy tequila után végül
összeszedte magát.
- Szóval, mit is csinálsz itt így
egymagadban? – kérdezte.
A megszólított mélyet sóhajtott.
- Most már minden világos – jelentette ki
Adam műkomoly hangon, Greg pedig felnevetett. Röviden vázolta az este
történéseit, a másik férfi pedig megértően bólogatott. A történet után hamar
áttértek kellemesebb beszédtémákra, és végül zárórakor tette ki őket a pultos.
De a két fiatalembert ez sem állította meg. Adam csak két utcányira lakott,
úgyhogy úgy döntöttek, ott folytatják a beszélgetést. Ám nagyobbat nem is
tévedhettek volna. Pár méter után a hideg fogvacogtatóvá vált.
- Mi a franc? – morgott Adam, ám Greg gyorsan
leintette. Agyán gondolatok tömkelege cikázott át, de valahogy mindig
ugyanahhoz a képhez jutott vissza: a sikátor falán a krétával írt szavak. A Hercegnő az enyém! Vajon tudják, hogy
én tudom, hol van a nő? Az nem volt kérdés, hogy mi okozza ezt a még november
elején is szokatlan időjárást. Az emberrablók. Itt vannak kinn, és az ügynök
még a fegyverére sem számíthatott, hiszen az a szolgálati kabátjának zsebében
volt. Árnyak ellen amúgy sem harcolhattak volna. Greg megfogta Adam karját a
könyökénél, és a másik irányba kezdte húzni a férfit. A jeges szél
meglebbentette hajukat, és könnybe lábasztotta szemüket. Tarkójukon már égnek
állt a szőr, amikor egy taxi leparkolt mellettük.
- Hé, fiúk, kell egy fuvar? Rohadt hideg van
odakint.
Adam és Greg szó nélkül beugrottak hátulra.

Szia! :)
VálaszTörlésLehet, hogy csak a várakozás miatt, de mintha ez a fejezet rövidebb lett volna a szokásosnál... Sebaj, az izgalmas függővég illetve Adam kárpótoltak ezért. Egyre izgalmasabb, hogy a potenciális emberrablóink vajon mik is, kik is és mit akarnak pontosan a Hercegnőtől, akit hogyan fognak megvédni az ügynökök. Örülök, hogy Jenniferen kívül a fiúkat is kicsit jobban megismerhettük. Remélem azért a folytatásban kicsit elmerülünk a krimiben, mert én már nagyon(!) kíváncsi vagyok! :)
Ölel, FantasyGirl
Szia, Drága!
TörlésEz a fejezet valóban rövidebb egy százassal, és megsúgom, a harmadik fejezet is épphogy csak megütötte a 800 szavas határt.
Akkor úgy tűnik, megérte, hogy átírtam a végét! Ezek az emberrablók nagyon sunyi alakok, sok minden van még a tarsolyukban, de a csapatunk se most jött le a szélvédőről, vagy mi. :) Nem tudom, mennyire lesz krimis a folytatás, de még sok minden vár minket.
Milliószor ölel,
P.