Chapter III.

Üdvözlet! 

Micsoda, már a harmadik fejezetnél járunk? Piha. És hogy tetszik? Kinek mi a véleménye a Hercegnőről? 
Elrejtettem egy kis spoilert ebben a részben, kíváncsi vagyok, ki veszi észre. :) Kellemes olvasást! 

Millió ölelés,
P. 

•••

A

z autóban kínos csend uralkodott. Jennifer szerette volna megtörni, de nem tudta mit mondjon. Megpróbált telepatikusan kommunikálni Greggel, de a férfit sajnos túlságosan lefoglalta, hogy a sárga taxik között manőverezzen, így nem vette észre a nő jelzéseit a hátsó ülésről. Jennifer hamarosan feladta, és nagyot sóhajtva hátradőlt. Rápillantott a szinte az ablakhoz tapadó Hercegnőre. A vörös hajú szépség a hatalmas felhőkarcolóktól kezdve az utcai hot-dog árusokig mindent megbámult. Őt nyilvánvalóan nem zavarta a hallgatás. Olyan mint egy turista, hasított Jenniferbe a felismerés. Már csak egy I love New York feliratú póló kéne rá. Talán veszek is neki egyet, gondolta.

- Minden rendben van? – kérdezte végül. A Hercegnő rápillantott. Szeméből Jennifer izgatottságot olvasott ki.

- Imádom! – felelte a nő. – New York az eddigi legszebb hely, ahol valaha is jártam! Pedig elég sokfelé megfordultam már.

- Ezt örömmel halljuk – válaszolt Greg udvariasan a kormány mögül.

- Azon gondolkodtam, esetleg nem-e mehetnénk el városnézésre? – kérdezte a Hercegnő vágyakozva. Két kísérője összenézett a visszapillantó tükörben.

- Természetesen szívesen elkísérjük, ha úgy kívánja, de előbb meg kell beszélnünk a főnökünkkel.

- Ó, persze! Majd várom válaszukat – mondta a Hercegnő. Jennifer rámosolygott, és bólintott. Vajon Smith meg fogja engedni? Valószínűleg nem. Védencük eközben visszafordult az ablakhoz, hogy tovább gyönyörködhessen a nagyváros szépségeiben.

A lakosztály ugyan közel volt, de a belvárosban gyakoriak voltak a dugók, így az autós közlekedés meglehetősen lassú volt, főleg ebben az időpontban. Háromnegyed óra alatt verekedték át magukat a Central Park Westről a Madison sugárútra. Mikor megérkeztek a házhoz, már több titkosügynök is ott volt. Kisegítették a Hercegnőt az autóból, majd biztonságba helyezték az épületen belül. Mr Smith már várta őket.

- Remek munkát végeztetek, srácok! – gratulált a triónak, ahogy beléptek az ajtón.

- Köszönjük – válaszolta a csapat nevében Greg. Marcus körbenézett a szobában.

- Hol van a Hercegnő? – kérdezte.

- Alice éppen megmutatja neki a lakosztályt.

- Nos, akkor azt hiszem, a mi munkánk véget ért – jelentette ki Jennifer. Főnökük bólintott.

- Találkozunk holnap az irodában.

A csapat elbúcsúzott, és elhagyta a helyiséget. A szokásos pubba gyűltek össze.

- Még mindig nem tudunk semmit róla! – panaszkodott Marcus.

- Ne kezd te is… - figyelmeztette Jennifer. – Egyénként ez nem is igaz. Úgy tűnik, nagy utazó. Sok helyen megfordult.

- Érdekes. Én még soha nem hallottam róla – jegyezte meg Greg, a másik kettőnek pedig igazat kellett adnia. Soha egyikőjük sem hallott a Hercegnőről, ám most mégis itt van, és a védelmükre szorul.

Jennifer három nap múlva kereste fel a lakosztályt. Miután az épület bejáratánál felmutatta az igazolványát, áthaladt a hallon, és beugrott az éppen csukódó liftbe, két öltönyös férfi mellé. Biccentett, majd a lift elindult felfelé. A Hercegnő szállása a tizenharmadik emeleten volt. A mélybarna tölgyfa ajtó előtt egy másik ügynök álldogált.

- Helló – köszöntötte az érkezőt. Jennifer megállt. Tudta, hogy most át fogják kutatni a kezében lóbált papírtáskát, valamint a zsebeit.

- Tiszta – jelentette ki a férfi, a nő emlékezete szerint Josh vagy Joe, majd nem kommentálva a táska tartalmát, beengedte őt a tágas nappaliba. A Hercegnő a hatalmas bézs színű kanapén üldögélt, előtte könyvek halmaza. A léptek zajára felpillantott, és megigazította fekete keretes szemüvegét.

- Miss Black, de jó újra látni!

- Kérem, szólítson csak Jennifernek.

- Oké, Jennifer.

Összemosolyogtak. Habár az vörös hajú szépségben volt valami idegen és nem evilági, az öltözéke és a szavai mind azt mutatták, hogy ő is csak egy egyszerű földi halandó.

- Ne haragudj a kupi miatt – szabadkozott a Hercegnő. – Annyira belemerültem a könyvekbe…

- Semmi gond, tudom, milyen érzés – nyugtatta meg Jennifer egy cinkos módjára. Kiskora óta imádott olvasni, és bizony nem egy éjszakát töltött egy jó regény felett.

- Tudod, szeretem megismerni különböző népek történetét – foglalt helyet a szófán a Hercegnő, és maga mellé invitálta az ügynököt is. – Úgy érzem, akkor talán közelebb kerülhetek az emberekhez is.

- Egy jó könyvből kiolvashatod a kor szépségeit és visszásságait, ahogy a nagyapám mondogatta mindig.

- Pontosan! – lelkendezett a Hercegnő. Jennifer eszébe jutott az a pillanat az autóban, és a táskájáért nyúlt.

- Hoztam egy kis apróságot – mondta, és átnyújtotta a felsőt. A póló elülső oldalán ott díszelgett az I ♥ NY felirat. A Hercegnő felnevetett, mikor meglátta.

- Jennifer, igazán nem kellett volna! – mondta, majd megölelte a mellette ülő nőt, aki gyengéden viszonozta azt. A Hercegnő haja kellemes jázminillatú volt. Miután elengedték egymást, a vörös hajú hölgy ráhúzta a pólót a világoszöld ruhájára.

- Tökéletes – jelentette ki Jennifer. A Hercegnő rámosolygott. Visszaült mellé a kanapéra és a kedvenc könyveiről kezdte faggatni. Órákig beszélgettek…

Az ősz az egyik pillanatról a másikra lopódzott be a városba. A hűvös szeptemberi reggeleken az autók kipufogógáza keveredett az enyhén szemerkélő köddel. A metropolisz hatalmas felhőkarcolóin nem csillant meg a hajnali napfény, mindent beborított a szürkeség. Az éjszakák fagyosak voltak, és veszélyesek. A sikátorokban gyanús alakok mozgolódtak. Nem voltak többek árnyaknál, de lépteik után csak csend és hideg maradt.